Magyarországon 2009-ben a hivatalos statisztika szerint több mint 213 ezer ember vált valamilyen bűncselekmény sértettjévé. Hogy mennyien nem jelentették be az elszenvedett bűncselekményt a rendőrségen vagy az ügyészségen, csak megtippelni lehet. Az biztos, hogy jóval többen vannak, s még többen azok, akik egy-egy ilyen eset után áldozattá váltak. Például - mint az alábbi történetből kiderül - egy ellopott buksza nem csak a pénztárca gazdájának, hanem akár az egész családjának is komoly problémát okozhat. Ha Neked is van egy ilyen történeted, és ezt szívesen megosztanád másokkal, írd meg az aldozattavaltam@gmail.com e-mail címre.

Történt nem is olyan régen, hogy házibulit rendezett a lakótársam, hogy megünnepelje a barátaival a sikeres záróvizsgákat és a doktorrá avatásukat. Köztük volt – nevezzük így – Lajos is, akivel aztán lementek a Rocky-ba. Lajos a szórakozóhelyen valahogy elkeveredett a társaságtól, és a biztonsági őrök a karszalagot is levágták róla. Elbolyongott az egyetem környékén valamerre, amikor egy velünk nagyjából egykorú srác kért tőle 20 forintot. Lajos már nálunk részeg volt, ráadásul hatalmas szíve van, és egy percig sem gondolkozott, hogy adjon-e. Elővette hát a zsebéből a pénztárcáját és a mobiltelefonját. A srácnak több se kellett, kikapta a kezéből mindkettőt és elfutott. Lajos meg utána, de nem sikerült utolérnie. Szobatársam hívta a rendőröket, akik rögzítették a történeti tényállást. Szinte minden irata (személyi, lakcímkártya, TAJ-kártya, adókártya, jogosítvány), bankkártyája, pénze, a telefonja odaveszett. A kára meghaladta a 20.000 forintot, amely a hatályos Büntető törvénykönyv szerint már bűncselekménynek számít.

Én másnap értesültem a történtekről. Előhalásztam az áldozatsegítésről szóló törvényemet, felkerekedtem, hogy Lajost a pártfogásomba vegyem. Persze ő már végzett jogász volt, de a történtek eléggé traumatizálták, és az áldozatok segítéséről szóló törvény nem is képezi a törzsanyag részét. Először az avasi rendőrőrsre mentünk kiegészíteni a feljelentést. Az ellopott bankkártyát ugyanis valaki háromszor használta két egymással szemben lévő boltban. Mivel a kártyához nem kellett PIN-kód, s felületes pillantást vetve az aláírt blokkra, az aláírás igazinak tűnt, levásárolta nagyjából az egész összeget. A kártyát csak később tiltották le, a vásárlás meg korán reggel történt. Szerencsére nem volt sok pénz rajta, így a másik boltban már nem tudott vele vásárolni, pedig kétszer is megpróbálta. Először egy karton cigarettát, aztán felet akart vásárolni. Nem jött össze.

Lajossal magunk jártunk utána ennek, a nyomozó ugyanis elég elfoglalt volt. Mindkét helyen az üzletvezetők nagyon segítőkésznek mutatkoztak, hamar kiderítettük, hogy mely pénztáros hölgyek szolgálták ki a jogtalan kártyahasználót. Azt is kiderítettük, hogy van egy rendőrségi térfigyelő-kamera, amely mindkét boltra rálátást biztosít. Feljegyeztük a pénztárosok nevét és visszamentünk a rendőrőrsre, hogy megosszuk ezeket az információkat az ügy előadójával. A térfigyelő-kameráról kiderült, hogy két héttel korábban volt egy áramszünet a rendőrőrsön és ettől bekrepált, tehát használhatatlan volt. Szerencsére az egyik bolt pénztáros-szemtanúja azt mondta, hogy többször látta már azt a férfit, aki a lopott kártyával vásárolt. A két bolt két különböző szemtanúja talán elég lesz.

Lajost sokáig győzködtem, hogy menjünk el a KIMISZ Áldozatsegítő Szolgálatához, de végül objektív okokból erre már nem volt lehetőségünk azon a napon. Szüksége volt egy rendőrségi jegyzőkönyvre, hogy az Uni-Hotelben igazolja, hogy nem vesztette el a mágneskártyáját, hanem eltulajdonították. Talán így megússza a pótlás költségeit. Ez azonban picit nehezebb volt, mint annak szerintem kellett volna lennie. A nyomozó nagyon le akart erről beszélni bennünket. Kitartó győzködésemre azonban beadta a derekát, és Lajossal eltűntek egy fél órára. Tehát még nem volt akkor jegyzőkönyv.

Mivel én egy köpésre lakom az őrstől, felugrottunk hozzám. Lajos a KIMISZ ingyenes zöldszámát hívta (06 80 225 225) a telefonomon, ahol megfelelő felvilágosítást kapott a jogairól. Ha szerencséje van, az önkormányzat ingyen biztosítja neki az iratai pótlását. Ha nem, akkor kedvezménnyel, de még így is jobb, mint a semmi.

Beszéltem eddig a sértettről, de az áldozatról is kell. A két fogalom nem ugyanazt a személyt takarja – feltétlen. Az áldozat szélesebb körben értendő. Áldozat a sértett, a családja és mindenki más is, akit negatívan befolyásol a bűncselekmény. Nem csak a kiterjedtség azonban az egyetlen különbség. Ha áldozat, akkor nem mint a bűncselekmény passzív alanya jön szóba, hanem szerintem mint ember, megfosztva őt a “jogi maszlagtól”. Ő ugyanúgy hitt – a viktimológiában jól ismert – önnön sérthetetlenségi mítoszában, mint a legtöbben az ő korában. Nagyon rosszul érintette, traumatizálta az eset. Saját bevallása szerint először tagadta, hogy ez megtörtént vele. “Rossz álom” – ezt mondta. El kellett telnie jó pár órának mire rádöbbent a valóságra. Magát okolta a történtekért, pedig egyáltalán nem tehetett erről. Sajnos a szülei is rajta vezették le a frusztrációjukat, akik ugye szintén áldozatok. Nehéz dolgom volt, s ha csak egyedül lettem volna mellette, biztosan kudarcot vallanék. Szerencsére vannak barátai rajtam kívül is, akik nem csak szavakkal támogatták. Szerintem ez nagyszerű dolog, és hamar fel fog épülni lelkileg, hiszen szinte azonnal mentünk és segítettünk neki. Tulajdonképpen azt üzentük neki, hogy nincs egyedül, hogy törődünk vele, és hogy vannak olyan emberek a környezetében, akikre számíthat a bajban. Lajosnak áldott jó szíve van, szerinte ez okozta a vesztét. Szerintem meg ezért fonnak köré védőhálót a barátai.

A bejegyzés eredeti változata a Mindennapi Bűnmegelőzés c. szakmai blogon jelent meg a szerzőtől.